„Van a szerelem… A szerelem,
amely nem évszakfüggő. Nem tavasszal érkezik, hanem egy találkozással. Akkor,
amikor találkozol azzal, akivel minden együtt töltött pillanat csoda. Olyan
csoda, amit sok ember talán soha nem él át. A csoda, hogy ott ülsz mellette,
hogy foghatod a kezét, hogy rád mosolyog, igen, neked adja mosolyát.”
Csitáry-Hock Tamás
Kirúgtak, és nekem összedőlt a világ. Nyolc évig dolgoztam ugyanott,
imádtam, de nem volt rám többet szükség. Magam alatt voltam, de Charlotte
szokás szerint felrázott a gubbasztásból és részben neki köszönhetem, hogy
rövid időn belül újra lett állásom. Ráadásul nem máshol, mint a Chelseanél, aminek
köszönhetően nem csak az én, de mások élete is megváltozott…
Kislányként magam köré építettem egy vastag falat, hogy senki se
tudjon közel kerülni hozzám, hogy ne tudjanak bántani az emberek. Egyedül
Lottinak sikerült, és nem is bántam meg, hogy beengedtem a páncélom mögé.
Mintha az én kis rakoncátlan húgom lenne, akire mindig vigyázni kell, hogy ne
csináljon valami hülyeséget.
Most azonban egy újabb személy szeretne bejutni a falam mögé, hiába
tudjuk mindketten, hogy nem szabad. Tanácstalan vagyok, mert érzem, hogy
lassan, de biztosan elkezdtek leomlani a téglák, melyek hosszú éveken keresztül
biztonságot nyújtottak.
„Az Élet minden alkalommal
bizonyítja, hogy vannak még lángok. Olyanok, amiket mások meg sem tapasztalnak.
Teljesen mindegy, hogy egyetlen órára, vagy évek tucatjára kapod meg. Csak az
számít, hogy legyél jelen a pillanatban, és élvezd. Vedd el azt, amit ad, és
add azt, amire szüksége van.”
Oravecz Nóra
 |
| Elizabeth Wright és Charlotte Chamberline |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése