2. fejezet előzetes

Nos, nem, még nem az új fejezettel érkeztem. Azonban, ami késik nem múlik! Már dolgozunk rajta, viszont mindkettőnknek elég nehéz hetünk volt ez a kettő... én folyamatosan beadandókat gyártottam, hiszen lassan itt a vizsgaidőszakom. Szerencsére előre láthatólag többet már nem nagyon adnak majd a tanárok, így lesz időm írni. Viszont amíg nem készül el a fejezet, itt lenne egy kisebb előzetes belőle.

Jó olvasást hozzá!

Bett

Charlotte szemszöge

Már biztos végzett az interjúval, de még mindig nem hívott Liz. Mondtam neki, hogy amint végez a fejeseknél, hívjon, de beszélhetek én neki, mikor sose hallgat rám! Aztán meg csodálkozik, hogy halálra aggódom magam miatta.
Lassan négy óra, és ha eddig ezerszer nem hívtam már, akkor egyszer sem. Jobb lett volna, ha Londonban maradok és megvárom, amíg meg tudja, hogy övé a munka, mert úgyis az övé lesz. Azt lett volna, ha az a két ajtós szekrény beenged engem is, én nagyon szívesen körbe jártam volna az edzőkomplexumot, míg Liz az interjún van. Bár az is igaz, hogy az öltözőnél leragadtam volna, főleg, ha a spanyolom is ott van.

-          Szi…

-          Csak azt a kifogást fogadom el arra, hogy eddig nem jelentkeztél, hogy felvettek! – vágok a szavába ellentmondást nem tűrve. Végre felvette azt a nyavalyás telefont, amit nem is értek, hogy minek van neki, ha nem lehet elérni.

-          Nagyon helyes a spanyol, mikor mosolyog – mondja, amivel elhallgattat. Csak Torresról lehet szó, más spanyolról nem szoktunk beszélni. Amikor pedig róla beszélek, mindig azt mondja, hogy majd ha személyesen találkozik vele, nyilatkozik. De ha helyesnek találja, ha mosolyog, akkor…

-          Ugye tudod, hogy mindjárt itt van a szülinapom?! – dőlök hátra a székemben. Ha ott fog dolgozni, akkor az ingyen jegyek mellett, igazán be is mutathatna a csatárnak. Nagyon nem ellenkeznék ellene!

-          Persze, és majd ezért is kapod a hazai mérkőzésekre a jegyet – tudja, hogy nem éppen erre gondoltam. Andrew szurkolt a Liverpoolnak, és miatta láttam először Fernando Torrest, és hiába voltunk akkor együtt, nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen jó pasi. Ráadásul, ahogy teltek az évek, egyre csak jobb lett! Nem is értem, hogy mi a baja azzal, hogy focista? Jelen pillanatban a hátam közepére kívánom a kapcsolatokat, és nagyon szívesen megtudnám, hogy milyen az ágyban.

-          Meg a pasit is intézhetnéd – nem is lenne rossz a szülinapomra megkapni, piros masnival! Biztos nem lenne unalmas éjszakám. – Nem keresnek neki véletlenül erőnléti edzőt? Én szívesen elvállalom, még fizetni se kellene érte.

-          Lotti!

-          Most mi van? Ne mond, hogy te nem akarod meg tudni, hogy milyen lehet az ágyban egy spanyol pasi! – ha a tipikus spanyol szeretők sztereotípiáira gondolok, akkor igazán mozgalmas este lenne, és egyáltalán nem kellene aggódnom a felesleges kilók miatt. Muszáj lesz bemutatnia Liznek. – Láttad, szóval nem mondhatod, hogy ne lenne jó pasi. Ráadásul már biztos készül az Eb-re, lassan a kockái is látszódni fognak és nagyon szívesen végig rajzolnám őket.

-          Ha nem tudnám, hogy milyen vagy, azt hinném, hogy egy jó ideje nem voltál pasival…

-          Hát drágám, ilyennel még nem voltam, szóval elintézheted, hogy találkozzak vele.